A Szeretet Sziget

Soha ne becsüld le a pillanatot, a pillanat maga az élet... A pillanat hozza a legnagyobb örömet, és a pillanat hozza a legnyagyobb fájdalmat! Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet, a fájdalom pillanatai megerősítenek. A szerelem pillanatai a legédesebbek, a szakításé a legkeserűbbek, és soha ne feledd,hogy a legkeserűbb pillanatot, a legédesebb pillanatnak köszönheted!

Vannak Angyalok akik Kétségtelenül közöttünk élnek. Mosolyukban melegség lappang, S békére lelnek tőle a szívek. Szemeik csillagként ragyognak Vissza rám vagy éppen rád. És elillan a keserűség, félelem, S minden mi nyomaszt vagy bánt. Egyetlen érintésüktől szertefoszlik A didergető hideg, lelki téli csapadék, Láthatatlan szárnyak nélkül léteznek, Szavaikban ott rejlik a vigaszt nyújtó menedék. Nekem is megvannak a saját Angyalaim, bár Ők nem tudnak róla Milyen hatalmas gyógyító erőket Birtokolnak, csak vezetnek a helyes útra. Soha az életben nem leszek képes Meghálálni mindazt, amiket értem tettek, Sem azt, hogyha a szükség hozta, Ők mellettem voltak és mindenben segítettek. köszönöm Nektek, hogy láthatatlan Szárnyaitok alatt olykor megpihenhettem! köszönöm aranyhajú, kék szemű barátnőméknek, A Földre hullott Angyalaimnak, kik végigkísérik az életem!

Volt egyszer egy szerelem

Elmentél tőlem kedvesem,

S én hagytam, menj csak el.

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar hagyni kell.

Mosolygott hozzá két szemem,

De mögé más senki nem néz.

Játszani a közömbös embert,

Most látom milyen nehéz.

Ha most valaki megkérdezné tőlem,

mit jelentesz nekem,

Büszkeségemben azt felelném

Semmit, csak egy elmúlt szerelem

Elmegyünk egymás mellett,

A két szemed rám nevet

Kacagva köszönök én is,

De hangom egy kicsit megremeg.

Mosolygok az utcán sokáig,

De aztán ahogy befordulok,

Fáradtan szememhez nyúlok

És egy könnycseppet szétmorzolok.

Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,

A sötétségben rács mögött zokog

S ablakán túl a mindenség lobog,

Tengerek, éjek, csillagok és holdak.

Mert semmi sem közömbös a fogolynak,

Mit el nem ér, az mind vonzó titok.

Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,

Hol a tiszta Tér hullámai folynak.

Ó elnémított, foglyul ejtett árva Lelkek,

kiket a bánat tart bezárva

A magány súlyos lakatja alatt,

Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,

Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,

Mely megnyitja a titkos kapukat.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat