A Szeretet Sziget

Amit Illik Tudni.. :)

A keresztény világ karácsonykor ünnepli Jézus Krisztus születését. A történet az Újszövetségből Szent Lukács és Máté evangéliumából ismert. Jézus születése egyúttal a keresztény időszámítás kezdete is. A hagyomány nem őrizte meg az esemény kalendáriumi napját pontosan, csak a negyedik században tették december 25-ére. A nap kiválasztására valószínűleg hatottak a korabeli pogány ünnepek. Ekkor ünnepelték Satumust, a betakarítás istenét, Mithrast, a fény istenét. A pogányok különleges ételeket készítettek ezeken az ünnepeken, zölddel díszítették otthonaikat, közösen énekeltek és megajándékozták egymást. Ezek a szokások részei lettek a keresztény karácsony megünneplésének is. A késő római időkben a kereszténység államvallás lett a birodalomban, tehát a karácsony mintegy „hivatalos" ünneppé vált. 1100-ra már az európai népek legfontosabb napjának számított. Az ortodox keresztények 13 nappal később ünneplik a karácsonyt, mert ők a Julianus-naptárt használják. A karácsonyi ünnepkör a december 25-ét bevezető és követő időszak. Az egyházi év két nagy ünnepköre közül ez a téli. (A másik, a húsvéti, tavaszra esik.) Megelőzi az ádvent, közvetlen előkészületi ideje a vigília, azaz karácsony előestéje. Két fő ünnepe a karácsony és a vízkereszt. A keresztény országokban általában kétnapos munkaszüneti nap karácsony. A különböző népek természetesen kisebb-nagyobb eltérésekkel ünneplik.

A karácsonyfa története

A karácsonyfa a karácsony legfontosabb és legelterjedtebb jelképe, nem mellesleg a fenyő évezredek óta az újjászületést szimbolizálja. Ha a fényei kigyúlnak, minden elcsendesül, és békesség tölti el a szíveket. A karácsonyfa mai formájában német protestáns eredetû. A német leleményt hazánkban – Lukács László néprajzkutató szerint – három elõkelõ hölgy vezette be: a) 1819-ben József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya württembergi hercegnõ Budán; b) 1824-ben Brunszvik Teréz grófnõ Bécsbõl hozott karácsonyfát Martonvásárra; c) Podmaniczky Frigyes báró meséli naplójában, hogy édesanyja, egy szász királyi miniszter leánya, a drezdai Noszticz- Jackendorf Elza grófnõ honosította meg 1828-ban. A karácsonyfa elsõ említése irodalmunkban: Eötvös József báró Ercsiben 1835-ben, a XIV. Lajos korabeli francia irodalomról írt tanulmányában azt nem az erõs tölgyhöz hasonlította, hanem „inkább ama fácskához, melyre karácsonykor gyermekeknek ajándékot aggatnak”. Amikor még december közepén a téli napfordulót ünnepelték meg az emberek, már akkor is fenyőág és fagyöngy díszítette az otthonokat. Az ősgermánok mécseseket helyeztek az ágakra, hogy így mutassák ki tiszteletüket a fény felé. A karácsonyfa elterjedése előtt az életfa- vagy termőág-állítás volt általános a magyar nyelvterületen, amit rozmaring-, nyárfa- és kökényágakból készítettek, és a gerendára függesztették, koronájával lefelé. Dióval, almával, mézeskaláccsal ékesítették. Ez a termékenységet, fejlődést, örök életet jelképezte. Később sokáig egymás mellett élt a karácsonyfa és a termőág állításának szokása, azonos díszítéssel.

A karácsonyfa állítás szokásának mai változata

Skandináviából származik. Innen a harmincéves háború idején jutott el Németországba. Az első karácsonyfáról Sebastian Brant német író adott hírt a 15. század végén. Gyertyával és szalagokkal először 1685-ben Strasbourgban díszítettek fel fenyőfát. Hazánkba Habsburg közvetítéssel érkezett e szokás. Népszerű csupán a 19. században lett, először csak a jómódú családok engedhették meg maguknak, később szélesebb körben is elterjedt. A díszek esetében ekkor még ügyeltek arra, hogy azok ehetőek legyenek. A mézes figurák, cukros sütemények mellé az alma és dió bearanyozva került a fára. A különböző színekben játszó, festett üvegdíszek csak az 1880-as években jelentek meg, a századfordulóra pedig piacra dobták az iparilag előállított díszes papírokat, állatfigurákat, préselt képeket. A fa elengedhetetlen kelléke a betlehemi fényt jelképező gyertya, bár még a 20. század elején is akadtak olyan szegény családok, ahol faggyúgyertyával vagy olajjal helyettesítették. A régi díszeket mára felváltották a színes üveggömbök, szalagok, fából vagy textíliából készített díszek vagy akár a szaloncukor. A gyertya helyett napjainkban inkább égősort használnak, és a nagy választéknak köszönhetően minden családban egyedivé, akár egyszínűvé is tehető az ünnep legszebb szimbóluma.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat