A Szeretet Sziget

" A Szeretet Egy Angyal Lábnyoma"

125870

Kormányos Sándor

Fáj a csend Tudod a csend fáj is néha este, ha gyúlnak a csillagok, a szobák mélyén magány motoz lábujjhegyen járnak a sóhajok. Tudod, a csend suttog néha s ameddig szótlan hallgatom, a szívem minden dobbanását hangosabban hallhatom. Tudod, a csend betakar néha, a félhomályban rám borul, s ha a magány újra a kezét nyújtja a torkom fájón elszorul. Tudod a csend fáj is néha esténként ha magányos vagyok, rád gondolok, s a magányom tüzére még egy lapáttal rárakok.

                        1250


József Attila- Szeretnének

 Jóról és rosszról nem gondolkozom, csak szenvedek én és csak dolgozom. Csinálok csempét, csavaros hajót, bánatba rosszat, közönyömbe jót. Munkámnak nincs se száma, se szeri. Kedvesem tudja, ő számba veszi. Ő számba veszi, hisz valamiben. S ha kérdem, rámnéz s nem mondja, miben. Ha fa volnék, hát fészket igazán a varjú is szükségből rakna rám. Ha föld volnék, mit kapás vénje tört, csicsókás volna az a krumpliföld. Krumplival is csak úgy volnék teli, ahogy a munka megköveteli. Ha víz volnék, hát volnék pocsolya. Ha tűz volnék, hát volnék hamuja. S ha én volnék az úr, az úr helyett, Nagyon szeretnének az emberek.


                            12569


Őrizlek, akár az örök lángot, - parázs lettél a szívembe zárva -, kettőnket egy helyen megtalálod: Te vagy a tűz, én vagyok a kályha. Együtt tekintünk a kéklő égre, alatta, benne és felette vagyunk. Senki sem festheti feketére, mindig friss marad bíbor hajnalunk. Nálad a kulcs és nálam a lakat. Egymásra nyitottuk titkos kapunk. Nem zárom ki belőled magam: ha megteszem, mindketten meghalunk. Te vagy a rugalmas, hajló nád, én a víz, mi öntözi gyökerét. Míg bánatod fülembe susognád, ringatnálak, mint apa gyermekét. Hajad akarok lenni, illatod, hogy bármerre mész, ott legyek veled. Szeretlek: ezt azóta tudhatod, hogy a markomba zártam a kezed.


15965


Ígérem nem zavarlak többé. Én most már elmegyek. Egy lány félre áll utadból, s nem lesz többé játékszered. Ezt vártad már rég úgy hiszem, tudom. Rég meg kellett volna tennem, de mindent legyőz a szerelem. Gondolatban nálad nélkül mit tegyek? Nehéz az élet nélküled. De mégis, menj, ha menned kell, és soha többé ne gondolj rám, s arra, hogy búcsúztunk el. Már késő, elvesztettelek, tudom. Nem jössz vissza soha már. Arcod még most is látom, nem szóltál, csak elmentél némán. Valaki titokban szeret téged, valaki szemében könny ragyog, hidd el, hogy ez a valaki én vagyok. Miért van az hogy azt szeretjük, ki hűtlen, mást szeret, valahányszor a múlt énekel mindig elhatározom elfelejtelek, s próbálok feledni, de mikor meglátlak, úgy érzem, csak te kellesz nekem. Meg fogod látni évek múlva, ha köztünk minden véget ér, ki volt ki igazán szeret, érted él. Elmentél tőlem, s én hagytam menj csak el. Hiába lett volna minden, ki menni akar, azt hagyni kell. Mosolygott hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, csak milyen nehéz. Elmegyünk egymás mellett némán, két szemed bár nevet, mosolyogva köszöntelek én is, de hangom egy kicsit megremeg. Különösek vagyunk mi emberek, mert a lelkünk sír, az arcunk nevet. Azt hisszük másokról boldogok talán, s irigykedünk néhány vidám szaván. De nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyek ragyognak csillogó szemében. Különösek vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az arcunk nevet. Hazugság minden, hazugság az egész életünk, mert akkor is sírunk, mikor nevetünk. Ha megkérdeznék tőlem mit jelentettél nekem, nagy büszkeséggel azt felelném: semmit, csak egy rég elmúlt szerelem. Ha most megkérdeznéd tőlem mit jelentettél nekem, nem tudnék szóhoz jutni hirtelen. Csak nagy sokára mondanám: semmit, semmit, csak az egész életem.


1458


Nem adlak másnak, nekem rendelt az élet Nem adlak másnak, ha kell, harcolok érted. S ha néha lenne még köztünk bármikor vita A sorsunk összeforrt, azt nem tépi szét semmi Én félre dobtam látod a büszkeségem, „haragszom rád" -ot minek is játsszak veled. Karomba zárlak többé már el nem bocsátlak Sokat ígér nekem így az élet, oly egyszerű és szép lett minden. Senkinek nem adlak én, féltelek, ezt meg kell értened Mert félteni csak azt lehet, akit az ember nagyon szeret. Féltelek ezt meg kell értened, mert ez okoz még néha köztünk haragos perceket.

csók



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 4
Heti: 71
Havi: 28
Össz.: 107 890

Látogatottság növelés
Oldal: Versek 3
A Szeretet Sziget - © 2008 - 2024 - anett.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »