Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
Reményeid el ne hagyjanak.
Ne csüggedj, csüggedni nem szabad.
Sokszor az eldőlt romok alatt a legszebb rózsa fakad.
Légy mindig vidám, mint a tavasz.
Szeress forrón, mint a nyár. Szíved gazdag legyen,
mint az ősz, De lelked fehér, mint a tél.
Míg a leány kicsi szereti a babát,
A fiú pedig a lovas katonát.
Mikor felnőnek, megfordul a játék,
Fiú szereti a babát, a leány meg a lovas katonát.
Emlékül hogy emlékezz, Ha emlékem még emlék lesz.
Ne hidd, hogy mind örökké tart mit szépnek alkotott az ég,
Hogy ifjú arcod hamván, a rózsa mind örökké ég.
Virágok sorsa hervadás, Ha jő az ősz alkonya,
De mi szívben új és nemes, nem hervad el soha!
Nézd a világot annyi milliója,
s köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
mely kancsalul megfestett egekbe néz.
Mi az mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? Hír? Gyönyör?
Legyen mind özön a telhetetlen elmerülhet benne,
s nem tudja hogy van szívöröm.
Egész világ nem a mi birtokunk,
amennyit a szív felfoghat magában
sajátunknak csak annyit mondhatunk.