A Szeretet Sziget

Nem adlak másnak, nekem rendelt az élet Nem adlak másnak, ha kell, harcolok érted. S ha néha lenne még köztünk bármikor vita A sorsunk összeforrt, azt nem tépi szét semmi Én félre dobtam látod a büszkeségem, „haragszom rád" -ot minek is játsszak veled. Karomba zárlak többé már el nem bocsátlak Sokat ígér nekem így az élet, oly egyszerű és szép lett minden. Senkinek nem adlak én, féltelek, ezt meg kell értened Mert félteni csak azt lehet, akit az ember nagyon szeret. Féltelek ezt meg kell értened, mert ez okoz még néha köztünk haragos perceket.

Kinyitod a könyvedet, meglátod a szívemet Kinyitod a szívemet, meglátod a lelkemet, Meglátod, hogy kit szeret. Jutok e eszedbe szép szerelmesem. Visszavágyok hozzád, mindig szüntelen. Szeretném ölelni, karcsú derekad, áldanám az Istent, ha nekem adna. Ne felejts hát engem, gondolj néha rám is. Ne higgy annak, ki rád nevet, ki esküszóval fogadja, szeret. Annak se higgy, ki könnyet ejt, mert ki könnyet ejt, könnyen is felejt. Higgyél annak, ki szemedbe néz némán, az szeret téged igazán. Az nem hiteget, s nem csalogat, az igazán neked mond igazat.

„Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, de elkísérjen egész a síromba. Álljon esőben, izzó forró nyárban, téged szeretlek, te vagy akit vártam. Legyen kirugdalt kitagadott céda, csak szívébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk, együtt roskadozva törjön le a lábunk. Ha egy-egy órán a lelkünk üdvöt, gyönyört csak egymás karjában leljünk. Ha ott fetrengve az utca porban, boruljon rám és óvjon átkarolva. Tisztító tűz, hogyha általéget, könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben, Amiben minden álom semmivé lett. Hozza vissza, ő legyen életem, kifestett arcát angyalarcnak látom, S lelkem benne, életem-halálom. Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, holtig kacagnád a nyüzsgő világot. Együtt kacagnánk végső búcsút intve, meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk mondván bűn, és szenny az élet, csak ketten voltunk tiszták, hófehérek." (Ady)

Már lassan egy éve tart, egyoldalú és ez nagy baj. Egy év nem kis idő, és mégis ritkán láttalak. Mégis rémlik alakod, minden elmosódott halvány emlék, minden, minden téged idéz. Rád gondolok, reggel, délben, s veled alszom el gondolatban. Miért nem futunk össze néha-néha? Miért? És még azt mondják kicsi a világ, de ez nem más, mint hazugság. Szeretlek, nem vitás, de nem tudom, vársz e rám. Csak azt tudom, hogy én várlak, mindig várlak. De csak üres napok járnak el felettem, s a te emlékezetedből kikerülök. Elfelejtesz, kis szürke pont vagyok a szemedben. De én téged soha, én csak téged tartalak szívemben. Vajon most mit csinálsz? Nevetsz? Alszol? Olvasol? Vagy éppen egy lányon ábrándozol? Hol az a lány, hagy tépjem szét! Ó én buta, hisz neki is van joga azt tenni, amit akar. Ő is ember, már én, elbambult ébredj fel! Ne bambulj! Elment, egyedül hagyott, pedig tudta, hogy vagyok, mit érzek, s mit gondolok. Tudta, hogy fáj, mégis elhagyott.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat